Az április 12-i parlamenti választásokkal lezárult egy olyan politikai korszak Magyarországon, amelyet hosszú időn át a stabilitás és a folytonosság jellemzett.

 

A Tisza Párt elnöke, Magyar Péter 141 parlamenti mandátummal olyan mértékű felhatalmazást kapott, amilyenre a Magyar Országgyűlés történetében korábban még nem volt példa. A leköszönő miniszterelnök, Orbán Viktor 16 éven át vezette az országot, pártja pedig az elmúlt húsz év meghatározó politikai ereje volt. A Fidesz felemelkedésének politikai hátterét a 2006-ban nyilvánosságra került úgynevezett „őszödi beszéd” teremtette meg, amely Gyurcsány Ferenc akkori szocialista miniszterelnök nevéhez fűződött.

A polgári tábor „ébredése” (2006-2010)

A 2006. május 26-án elhangzott, később „őszödi beszédként” ismertté vált frakcióülési felszólalást és az azt követő belpolitikai folyamatokat általában a polgári tábor „ébredési ősélményeként” értelmezik.

Gyurcsány Ferenc beszédében elismerte, hogy kormánya éveken keresztül félrevezette a nyilvánosságot annak érdekében, hogy megnyerje a parlamenti választásokat. A valóságban az ország pénzügyi helyzete azonban súlyos válságban volt. A beszéd kiszivárgását követően országszerte tiltakozások és tüntetések kezdődtek, amelyeket a hatóságok több esetben kemény rendőri fellépéssel oszlattak fel.

A kormány ugyanakkor ragaszkodott hivatalához, és elutasította az előrehozott választások kiírását. Miközben a gazdaság a hibás kormányzati döntések és a világgazdasági válság következményei miatt egyre közelebb került az összeomláshoz, a baloldali politikai tábor egyre mélyebb politikai és erkölcsi válságba sodródott. Ebben a helyzetben vált a Fidesz a magyar politika meghatározó erejévé.

A társadalmi elégedetlenség és a változás iránti igény hullámán a párt a 2010-es országgyűlési választáson alkotmányozó kétharmados többséget szerzett. A Fidesz már a 2002-es választási vereséget követően tudatosan támogatta a „polgári körök” országos hálózatának kiépülését, amely nemcsak politikai, hanem társadalmi értelemben is jelentős mozgósító erőt biztosított számára. Az őszödi beszéd kiszivárgását követő válságos években a Fidesz sikeresen építhetett erre a korábban kialakított hálózatra, amely lehetővé tette számára az országos méretű mozgósítást.

A Fidesz dominanciája (2010-2026)

A Fidesz-KDNP-kormány 2010 után gyorsan hozzálátott választási ígéreteinek megvalósításához. Ennek részeként új alkotmány született, átalakították a választási rendszert és az adórendszert, felléptek a mindennapi korrupció és a szociális juttatásokkal való visszaélések ellen, ösztönözték a munkaalapú társadalom kialakítását, valamint jelentősen bővítették a család- és otthonteremtési támogatásokat. Ezek az intézkedések széles társadalmi támogatottságot élveztek, gyakran még a korábbi baloldali szavazók körében is.

A kétharmados parlamenti többség lehetővé tette a kormány számára, hogy programját következetesen végrehajtsa. A választók ezt több egymást követő választáson is újabb felhatalmazással jutalmazták. A Fidesz emellett hosszú időn keresztül sikeresen tematizálta a társadalom számára fontos kérdéseket, köztük a migráció ügyét, amelyet a lakosság többsége – sőt sok ellenzéki szavazó is – támogatott.

A baloldal ezzel szemben a 2010-es vereség után fokozatosan széttöredezett. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) meggyengülésével a baloldali térfél több kisebb-közepes pártra esett szét, amelyek egy többségi elemeket tartalmazó választási rendszerben egyre kevésbé tudtak versenyképes alternatívát kínálni. Az ellenzéki pártok nemcsak a kormánytól, hanem számos olyan politikai állásponttól is elhatárolódtak, amelyek mögött társadalmi többség állt. Gyakran a szociális juttatások bővítését, a migrációs politika megváltoztatását, az LMBTQ-mozgalom támogatását vagy egy föderális Európai Unió ideáját képviselték vagy legalábbis nem bírálták azt a folyamatot, amelynek során az Európai Bizottság fokozatosan újabb és újabb hatásköröket vont magához. Ezzel ezek a pártok gyakran a társadalmi többségtől eltérő álláspontot képviseltek, ami tovább rontotta választási esélyeiket. Emellett a többnyire a Fidesztől balra elhelyezkedő ellenzéki pártok nem tudtak vonzó politikai alternatívát kínálni azoknak a konzervatív szavazóknak sem, akik az évek során egyre inkább eltávolodtak a Fidesztől.

A 2022. április 3-i országgyűlési választáson az ellenzéki pártok szavazóinak egyesítésével próbálták ellensúlyozni a választási rendszer többségi elemeit – ez a megoldás azonban matematikailag logikusnak tűnt, politikailag viszont nem bizonyult életképesnek. A parlamentben képviselt hat ellenzéki párt egy baloldali dominanciájú választási szövetségbe tömörült. Az ideológiailag rendkívül heterogén ellenzéki tábor mesterséges egyesítésére tett kísérlet azonban, amely egymással világnézetileg nehezen összeegyeztethető pártok összefogására épült, súlyos vereséget szenvedett. A Fidesz politikai dominanciáját tovább erősítette, hogy sikeresen birtokolta a társadalmi többség által támogatott témákat, miközben az ellenzék sok esetben önként szorítkozott kisebbségi álláspontokra. Emellett egy nagy gyűjtőpárt szerkezeti előnye a sok, gyakran egymással is konfliktusban álló ellenzéki párttal szemben hosszú távon megszilárdította a Fidesz vezető szerepét a magyar politikában.

Miért következett be a változás?

A helyzet 2024 tavaszán változott meg, amikor megjelent a politikai színtéren Magyar Péter és a Tisza Párt, amely számos meghatározó szakpolitikai kérdésben programját tekintve alig különbözött a Fidesztől. Magyar 2024-ig a Fidesz tagja volt, több jól fizető pozíciót töltött be állami vállalatoknál, valamint 2023-ig Varga Judit akkori igazságügyi miniszter férje volt.

A Tisza tehát nem tekinthető baloldali pártnak. A párt ügyesen foglalt el olyan politikai pozíciókat, amelyek korábban a Fidesz-KDNP meghatározó témái közé tartoztak. Magyar Péter például az illegális migrációval szembeni még határozottabb fellépést ígért, a kormány mulasztásait rótta fel ezen a területen, és kijelentette, hogy „be kell foltozni a határkerítésen lévő réseket”. Emellett a Tisza továbbra is támogatná az orosz energiahordozók importját, kimaradna az orosz-ukrán háborúból, valamint fenntartaná, sőt akár bővítené a családtámogatási rendszert is – vagyis olyan álláspontokat képvisel, amelyek alapvetően összeegyeztethetők a Fidesz politikájával.

Ezzel az egyértelmű pozicionálással a Tisza gyakorlatilag megfosztotta a Fideszt minden komoly támadási felülettől a választási kampány során. Az az állítás, hogy baloldali pártról lenne szó, nem talált visszhangra a választók körében, mivel egyértelműen látták, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Ezzel szemben a kormány négy ciklusnyi kormányzás, számos vitatott korrupciós botrány és jelentős gazdasági nehézségek után bőséges támadási felületet kínált, amelyeket a Tisza hatékonyan és ügyesen használt ki.

Különösen nagy politikai kárt okozott az úgynevezett kegyelmi ügy, amelyben egy olyan elítélt részesült kegyelemben, aki egy pedofil bűncselekmények miatt vádolt gyermekotthon-vezető ügyében próbálta akadályozni az igazságszolgáltatást. Az eset megrendítette a kormány hitelességét egyik legfontosabb politikai üzenetében, a gyermek- és családvédelem területén. Mindez jelentősen megingatta a választók bizalmát.

Magyar Péternek ezzel szemben sikerült egyszerre megjelenítenie a folytonosságot és a változás ígéretét. Ugyanakkor a Fidesz nemcsak politikai tartalmát tekintve szolgált mintául a Tisza számára. A párt a „Tisza-szigetek” létrehozásával egy olyan, formálisan független, decentralizált hálózatot épített ki, amely sok tekintetben emlékeztetett a Fidesz által korábban életre hívott „polgári körök” rendszerére. Ebben az értelemben a Fideszt végül saját eszközeivel győzték le. Ahogy egy politikai elemző találóan megfogalmazta: „Végső soron csak a Fidesz jelenthetett valódi fenyegetést a Fidesz számára.”

A 2026-os „tökéletes vihar”

A Fidesz ugyanakkor nem tudott megfelelően alkalmazkodni ehhez az új kihívóhoz. A Fidesz-KDNP kampánya sokak számára agresszívnak, nehézkesnek és ötlettelennek hatott, ráadásul végső soron eredménytelennek is bizonyult. Különösen az ellenségképek folyamatos felépítése, valamint Magyarország egyre erősebb európai politikai elszigetelődése járulhatott hozzá ahhoz, hogy sok választó a változás mellett döntsön. Tizenhat év kormányzás után mind a kormányoldalon, mind a választók körében egyre inkább megmutatkoztak a kifáradás jelei, miközben egyre erősebbé vált az igény a politikai megújulás iránt.

A kormányt az elmúlt évek válságai – előbb a koronavírus-járvány, majd az ukrajnai háború következményei – is jelentősen megterhelték. Ezek a folyamatok ráadásul felnagyították az ország strukturális problémáit. A Fidesz egyik legfontosabb politikai ígérete hosszú időn keresztül a növekvő jólét volt, ezt azonban az utóbbi évek gazdasági nehézségei egyre inkább megkérdőjelezték.

Tizenhat év megszakítás nélküli kormányzás után a választók egyre kevésbé voltak hajlandók elfogadni a továbbra is fennálló problémákat, különösen az oktatás és az egészségügy területén. A Tisza ügyesen tematizálta ezeket a kiemelt belpolitikai kérdéseket, miközben olyan, a társadalom többsége által támogatott ügyekben, mint a migrációs politika, a családtámogatások vagy az orosz energiahordozók importja, alapvetően a folytonosság ígéretével lépett fel.

Az oktatás és az egészségügy problémái, az Európai Uniótól való fokozódó eltávolodás, a befagyasztott uniós források kérdése, a vasúti közlekedés állapota, valamint a közbeszerzéseket övező korrupció területén ugyanakkor a Tisza jelentős változásokat és javulást ígért. Ez kedvező fogadtatásra talált a magyar választók körében, akik egyre kevésbé tudtak azonosulni Orbán Viktor egyre intenzívebb kül- és világpolitikai szerepvállalásával. Az Orbán-korszak talán legfontosabb öröksége ugyanakkor az, hogy a kormányt végül csak egy olyan politikai erő tudta leváltani, amely számos alapvető kérdésben hasonló álláspontot képvisel. Az új kormány előtt most az a feladat áll, hogy bizonyítsa: képes élni történelmi felhatalmazásával, és meg tud felelni a vele szemben támasztott magas társadalmi elvárásoknak.